Kuala Lumpurban töltöttük bő 1,5 napot – ennyi maradt hátra 12 nap Penang után Malajziából, és egyben Ázsiából is.
Simán ment az odaút, mert a Malaysian Airlinesnál 30kg-os poggyász jár a repjegyekhez fejenként, így nem kellett sakkozni a kilókkal. Uber, repülés, Uber, és már az új helyen is voltunk. A neten találtuk 8-as körüli értékeléssel, gondoltuk csak jó lehet: duplaágyas szoba közös fürdővel, légkondival, központi elhelyezkedéssel. Leszámítva a barátságtalan személyzetet, a koszos mosdókat, a falból kilógó villanykapcsolónkat, a folyosó közepén a plafonról egy vödörbe folydogáló légkondivizet és a légkondis szoba újraértelmezését, miszerint a folyosó két végén van belőle 1-1db, és a szobák falába beépített, kb 30cm átmérőjű ventillátor próbálja behajtani a hűvösebb levegőt, egész kényelmesen töltöttük a szerencsére csak 2 éjszakánkat. 😀
1,5 nap nem sok, főleg, ha dolgozni is kell közben, de nekünk ennyi is bőven elég volt Kuala Lumpurra. Nem lett a szívünk csücske, főleg Penang után. Egyrészt azért, mert ez egy igazi nagyváros, másrészt pedig mert itt még ridegebbek az emberek, nincs olyan választék kajáldákból, meglepően sok az utcán csoportokban, egymás hegyén-hátán alvó ember, és túl sok a turistáknak kiépített szuvenírbazár- és olcsó hamisítványokat áruló bódésor.
SRI MAHAMARIAMMAN HINDU TEMPLOM
Mivel az elmúlt 6 hónapban több templomban jártunk mint előtte valaha ketten együtt , itt már csak egy helyre látogattunk el, méghozzá a legközelebbibe: a Sri Mahamariamman hindu templomba. Mint általában, itt is le kellett venni a cipőnket. Mutatták, hogy a bejárat mellett lévő helyre adjuk le 30-30Ft-nak megfelelő maláj ringitért. Kicsit értetlenül álltunk ott először, mert ki volt téve pár kosár, ahova beteszed a sajátod, kapsz egy számot, fizetsz, és kész. A bibi ott volt, hogy olyan mélyen aludt az emberke aki ezt mind megcsinálná, hogy semmire sem kelt fel. Feltaláltuk magunkat, betettük mi a kosárba a papucsainkat, mellé a pénzt és irány a templom. Hamar körbesétáltuk, körbefotóztuk, végignézük a képeket-szobrokat. Túl sok újdonságot és élményt viszont nem adott, így hamar kifelé vettük az irányt. Emberünk még mindig aludt, így csak elvettük a papucsainkat és mehettünk is. Nem tudjuk, ha felébredt ott volt-e még az általunk otthagyott összeg, de ha igen, biztos nagyot nézett 😀
Volt ám olyan is, ami tetszett, hogy valami jót is írjunk:
PETRONAS IKERTORNYOK ÉS A SYMPHONY LAKE
Első helyen végeztek a Petronas Ikertornyok és a Symphony Lake, vagyis a zenélő, színes szökőkútshow a torony lábánál. Este indultunk útnak, hogy kivilágítva csodálhassuk meg, és hogy a vizishow-t is megnézhessük, ami szintén csak este látható. Laza 45p séta járdán, (juhuu, végre járda!), az irány pedig eltéveszthetetlen volt, szinte mindenhonnan láthatóak voltak a hatalmas tornyok. Nem okozott csalódást, lenyűgözött. Végtelen magasnak tűntek közvetlen a lábuktól felfelé nézve.
A szökőkútshow is pont akkor kezdődött mikor odaértünk. Nagyon hangulatos volt, ahogy ritmusra, a zenét követve gyorsult-lassult, vált egyre látványosabbá a színes műsor.
TEXAS CHICKEN GYORSÉTTEREM
Második helyre minden bizonnyal a Batu Caves került volna, ha lett volna kedvünk korán felkelni, és elmenni megnézni. Viszont, mivel nem volt, így akár milyen furcsának is tűnik, a Texas Chicken gyorsétterem lett a második kedvenc helyünk Kuala Lumpurban.
Miért? Mert eszméletlen finom ott a burger!!!! Kihagyhatatlan. Komolyan! Óriási, nem száraz, és végre nem csontos, ropogós rántott csirkét fektetnek a burger két fele közé. Kis zöldség, fini szósz, és már is a mennyországban vagyunk, ahova így csak 600Ft a belépő ? Rendszeres fogyasztói lettünk a 1,5 nap alatt ( ez minimum 3 burgert jelent fejenként). Hozzá kell azért tenni, hogy ehhez azért az is nagyban hozzá járult, hogy szemben volt a szállásunkkal, és a környéken csak ez volt az egyetlen hely, ami 0-24 nyitva volt.
PUTU BAMBU TRADISI
Végül pedig, mivel semmi más nem jut az eszünkbe, a dobogó harmadik helyére került számunkra egy újdonság: a bambuszban készített, tradicionális, rizslisztből készített kókuszos finomság. 🙂
1: PETI BÚCSÚJA A TEH TARE-TÓL [TÉ TÁRÍ]
Ez egy különleges ízű tejes ( pontosabban Kondenz Milk-es) tea, ami nagyon nagyon hasonlít a Thaiföldön népszerű Thai Tea-hez – ott is ezt itta éjjel nappal 😀 Én személy szerint kimondottan nem szeretem, de Petinek szerzett egy plusz pozitív élményt, hogy itt is lehetett elvitelre kérni, azaz zacskóba töltve, így az utolsó percig kiélvezhette ezt a finomságot 🙂 …És persze, hogy ezt is egy Texas burger mellé fogyasztotta 😀
Hamar eljött az indulás órája. Itt is bőven belefértünk a 30-30kg-os poggyászba, így nyugott szívvel hívtuk az Ubert. Ekkor jött a bosszankodás: nem vártam hosszú perceket, hogy teljesen pontosan lője be az alkalmazás, hogy hol is állunk, csak kérem a fuvart, hogy majd megerősítem a felvételi pontot, és gyorsan visszaléptem, mikor nem adta fel ezt az opciót. Ekkor, 1 perccel később, arra hivatkozva, hogy “megnőtt a kereslet”, másfélszeres árat adott ki. Természetesen ez elfogadhatatlan volt számunkra, így megpróbáltam harmadszor is, hátha észhez tér, mert egyszer csinált már ilyet, és valóban ajánlott olcsóbbat utána. Hát most nem így lett, már 2x-es díjnál jártunk!!! A pofátlanok! 😀 Kihasználják hogy sietünk – mert persze itt is utolsó pillanatban sikerült elindulni.
Ötlet: próbáljuk ki a Grab-et.
Oké, akkor regisztráljunk, adjunk hozzá bankkártyát mert annyi kp-nk már nincs, és hívjuk. Jé, ez mindjárt csak 65 ringit volt, nem 200! Hirtelen kiírta a program, hogy a kocsi megérkezett. Jé, el sem indult és már itt is van? Gyors ránéztem a végig előttünk parkoló autó rendszámára, és az volt a miénk 😀 Jót nevettünk mindannyian, és már száguldottunk is a reptérre…