Hétfőn vissza is érkeztünk Szavírából Marrakesh-be, egy laza 4 órás busz úttal. Erre az egy éjszakára igyekeztünk egy jobb szállást foglalni, hogy ne legyenek penészesek a falak, vagy épp ne kelljen 8 réteg takaróval aludni a hideg miatt, mint ahogy első két éjszaka kellett. Ezekkel nem is volt most probléma, viszont volt más, nem várt dolog, csak hogy ne legyen olyan uncsi az utolsó nap.
Az egy dolog, hogy nem volt törölköző bekészítve, a tetőn lévő medencében fagyos hideg volt a víz, és még welcome teát sem kaptunk (eddig mindenhol alap volt egy-egy pohár marokkói mentatea), de hogy a személyzet is flegma, és lekezelő legyen, arra azért nem számítottunk. Nem tudjuk, hogy az volt-e a baj, hogy hátizsákokkal érkeztünk, és nem öltönyben bőröndökkel, hogy csak egy éjszakát maradtunk, vagy csak szimplán bal lábbal kelt a recepció vezetője, mindenesetre nem esett jól a lelkünknek a sok-sok kedves élményünk után, mivel szinte csak mosolygós, segítőkész és önzetlen emberekkel találkoztunk utunk során.
Mindenesetre jót aludtunk, bőségesen reggeliztünk, és kedd délben már buszoztunk is a reptér mellé, ahol az 5perces, reptérre vezető séta előtt, egy mentatea mellett átgondoltuk, milyen is volt ez a 3 hét Marokkóban.
Összességében nagyon szerettük Marokkót, hiába sikerült kicsit talán túlságosan is lehúzósra az előző, Szavíráról szóló posztunk. Nem célunk senkit „megtéríteni”, vagy átformálni saját tapasztalatait az országról, de mivel nekünk nem volt olyan nagyon erős negatív élményünk, ami ne fakulna, vagy szépülne meg előbb-utóbb, így ezekre fogunk leginkább emlékezni:
🔸Imádtuk, hogy dugig ettük magunkat a fillérekbe kerülő friss, mennyei gyümölcsökből.
🔹Jól esett, hogy a berber embernek úgy is volt egy mosolya, kedves szava, hogy nem csak a pénzünkre mentek.
🔸Számunkra megunhatatlan a menta tea, éjjel-nappal azt ittuk.
🔹Szavírában csodaszépek vovltak a naplementék, Marrakeshben pedig az Atlasz hegység mögötti napfelkelték.
🔸Marrakeshben mindvégig elvarázsolva sétálgattunk a hangulatos, mesebeli, óvárosi utcácskákban, és mikor szembe jött az utcán egy „varázsló” (a csúcsos kapucnis csuhás férfiakta hívtuk így), tényleg olyan volt, mintha egy mesében lettünk volna!
🔹Mindenhol nagyon finom és olcsó volt tonhalas pizza, a szendvicsek pedig változatosak.
🔸 Óriási volt a kísértés, hogy minden túlméretes, gyönyörű macsekot megsímogassunk, amelyik csak szembe jött velünk😍
Mivel a 2 napos Atlasz-túra és a sivatagozás elmaradt a sok munka, és a számunkra ezekhez már hideg időjárás miatt, valamint még van pár északi rész is, amik be vannak szívecskézve a térképünkön, ha lesz még egy ilyen extra olcsó repjegy, visszamegyünk még Marokkóba, Inchallah.