Egyetlen biztos pont volt ebben az 5 hónapos utunkban, mégpedig az, hogy az 5. házassági évfordulónkat valami különleges helyen szeretnénk tölteni. Nem kellett ide nagy fejtörés, már otthon kiszemeltük magunknak Kubát. Mivel közelgett a nagy dátum, Mexikó után arra vettük az irányt…
Meleg fogadtatásban volt részünk, hiszen a havannai reptéren már várt minket egy kedves barátunk családja: ’Mama’ és testvére.

Ez volt az egyetlen dolog, ami meg volt beszélve, vagy le volt szervezve Kubára, mert gondoltuk, majd sodródunk az árral, ahogy szoktunk. 🙂 A Mama már le is szervezte nekünk a fuvart, és nem sokkal később már Havanna felé autóztunk egy 60-as évekbeli verdával. Bevittek minket Havanna belvárosába, egy ismerősükhöz, aki ad ki szobát, hogy nézzük meg, megfelel-e számunkra. Egy kis alkudozás után végül megegyeztünk, és lebeszéltük, hogy itt maradtunk 5 napra.

A PÉNZ KÉRDÉS

Ez után már csak pénzt kellett szereznünk valahonnan, ugyanis a reptéren nem működtek az ATM-ek, és dolcsit nem javasolták, hogy hozzunk, mert elképesztően rosszul váltják, annyira imádják… Semmi gond, hiszen volt helyi segítségünk, így azonnal el is indultunk velük ATM vadászatra. Sorra jártuk az ATM-eket, amiből azért nincs olyan túl sok, és többnyire mindenhol kígyózó sorokat találtunk mindegyik masina előtt, de pénzt nem nagyon adott egyik sem.

Valami rendszer hiba lehetett aznap, de végül pár órával később, ki számolja már, de kb a 6. helyen sikerrel jártunk, és lett helyi pénzünk. Kubának két féle pénze van, egy a turistáknak, egy pedig a helyieknek. A legtöbb helyen az eladóknak mindegy, hogy mibe fizetünk, max nem tud visszaadni a turista pénzben, de nekünk nem volt mindegy: „csak” annyi a különbség a két valuta között, hogy az egyik értéke 25x-öse a másikénak… Úgyhogy fogtuk a frissen szerzett turista pénzünket, és egy pénzváltóban szereztünk a helyiekéből is.

HAVANNA

A következő napot is velünk töltötték Mamáék, kaptunk egy kis helyi idegenvezetést, megmutatták nekünk Havanna főbb érdekességeit. Annak ellenére, hogy nem beszéltek angolul, csak spanyolul, mi viszont fordítva, elég jól kijöttünk és megértettük egymást. 🙂
Ez után még volt két teljes napunk Havannára, és amennyire tudtunk, megnéztünk minden érdekességet, kipróbáltunk helyi ételeket, koktélokat, és megnéztük a legközelebbi szép tengerpartot is. Mindezek közül a legnagyobb élményt mégis Havanna hangulata adta. A romos épületek, a gyönyörű állapotú régi verdák, az óriási élet az utcákon… Leírhatatlan élményt ad, de egyben szomorú is, hogy ilyen körülmények között élnek nagyon sokan. A legromosabb házakban is laknak, oylanokban is, aminek a felét még régen lebombázták, de a többi része még egyben van. Sokkoló volt látni, hogy így is élnek emberek.
Volt olyan is, ami nem tetszett Havannában, az pedig a kutyagumival teli járdák, és az elképesztő büdös és tömény benzingőz. Szabályosan sokkot kapott a szervezetünk, és mikor elment mellettünk pár régi autó, szinte fájt lélegezni… Szépek, tényleg gyönyörű állapotban vannak ezek a járgányok, de elképesztően környezetszennyezőek.

A KUBAIAK MANAPSÁG

Azt gondoltuk, hogy a kubaiak nagyon sötét bőrű emberek. És nem. 🙂 Teljesen széles a paletta. Az egész fehér embertől az egész feketéig minden megtalálható. Akár még mi is lehettünk volna Kubaiak. 🙂 A házigazdánk például egy teljesen fehér nő volt, akinek volt egy teljesen fehér és egy teljesen fekete gyereke is. 🙂 Néha láttunk durva arcokat is az utcán, és ha nem tudtuk volna, hogy Közép-Amerika legbiztonságosabb országában vagyunk, akkor lehet ki sem mentünk volna az utcára… 🙂

Az árakat tekintve nem egy olcsó ország, mármint a turistának. Ahol tudtak, ott lehúztak, vagy sokszoros árat kellett fizetnünk a helyeikhez képest. Szerencsére tudtunk ügyeskedni, így ez nem volt olyan vészes, csak azért bosszantó. Még a boltban is oda kellett figyelni, hogy jól adjanak vissza, vagy hogy annyiért üssék be a terméket, amennyibe az kerül, mert ezzel is próbálnak ügyeskedni. Majd, mikor szólunk, úgy csinálnak, mintha mi se történt volna, semmi elnézést, vagy megbánás…

Persze, hamar világossá vált számunkra is, hogy miért csinálják mindezt. Még a „nagyobb” boltokban sincs fele annyi féle termék sem, mint itthon egy falusi legkisebb közértben, és nem csak a választékra gondolunk, hanem a darabszámra is. Átlagos boltban van 3-10 féle termék, és mindenből 2-10 darab… Mindenből hiány van, minden konzervnek, száraz kajának, tisztálkodó szernek örülnek, mert fejadagra van bontva, hogy kinek mennyi jár… És hát azok alapján nem sok, hogy mennyi és milyen felháborodott, kétségbeesett embereket láttuk néha a boltok előtt…

Szólj hozzá!