Elérkeztünk kubai utunk csúcspontjára, ami nem volt más, mint az 5. házassági évfordulónk megünneplése. Úgy időzítettük, hogy ekkora érkezzünk Kuba egyik legszebb tengerpartjára, ami Varaderoban található. Úgy gondoljuk, a hely választás kiváló volt erre az alkalomra, ugyanis nem csak Kuba egyik legszebb tengerpartja található itt, hanem mondhatjuk, hogy a legszebb, amit valaha láttunk, pedig azért láttunk már egy-két tengerpartot. 🙂
Napsütésben a homok vakítóan fehér, a tenger színe pedig olyan kék amilyet még soha nem láttunk. Valószínű ezt hívják Karib kéknek 🙂
Érkezéskor szokás szerint nem volt szállásunk. Gondoltuk, ha már évforduló, akkor adjuk meg a módját, és all inclusive szállásba megyünk. Terveink szerint csak úgy besétálunk majd egy tengerparti all inclusive szállásra, mert helyszínen az eddigi tapasztalataink alapján utolsó pillanatban úgyis jól lehet alkudni, és amúgy is alig van turista a szigeten.
Hát nem így lett. Bementünk az első kiszemelt szállodába, és azzal szembesültünk, hogy a sziget összes turistája ott van. Kérdezzük a recepción, hogy van-e szabad szobájuk. Erre jön a válasz, hogy nincs, de azért leellenőrzi. Miiiivaaaan?? Fél órája még turistátlannak gondoltuk a szigetet, és most meg azt mondják, hogy nincs hely egy több száz szobás hotelben, úgy, hogy egymás mellett tornyosulnak a nagyobbnál nagyobb hotelek.
Végül kiderült, hogy van egy szabad szoba, a legkisebb kertre néző szoba, és csak 170 dollárba kerül naponta…. per fő!!! Itt jött a második ’miiiiivaaaan??? És helyszínen fix ár lista van, alku nincs. Hát nem ehhez vagyunk szokva, de mielőtt könnyes búcsút vettünk volna a helytől, megbeszéltük, hogy otthagyhatjuk a cuccunkat, amíg keresünk egy elfogadható árú szállást. Majd elkezdtünk sétálni a város felé, és sorba érdeklődtünk a hoteleknél, de mindben hasonló árak voltak.
Így egyre tovább sétáltunk, végül kiértünk a luxus környékről, és beérkeztünk a városkába. Itt elég hamar sikerült találni egy kis hotelt, akik teljesen normális áron adták a szobát reggelivel, kb. 100m-re a tengertől, így be is foglaltuk. Már csak a cuccunkért kellett visszamennünk, de abban biztosak voltunk, hogy nem szeretnénk 4-5 km-t vissza sétálni a 40 fokban a hátizsákokért, majd azokkal vissza ide. Ekkor megláttuk, a parkolóban várakozó lovaskocsist, és erős alkudozás után megegyeztünk vele, hogy kivisz minket a nagy hotelekhez a cuccunkért, majd visszahoz. Így is lett, lovaskocsi transzporttal jártuk meg az utat a két hotel között. 🙂
Beköltözés után vettünk a boltban egy üveg helyi rumot, és megkezdtük az évfordulós, nászutazós pihenést. Ez a pár nap már tényleg csak a pihenésről szólt, hogy élvezzük a helyet és egymást.
A Varaderoba tervezett pár nap után már hazafelé vettük az irányt, Magyarországra. A reptérre vezető útnak is megadtuk a módját, mert a hotelünkből a reptérre egy közel 100 éves autóval (1927-es Ford) vittek ki a reptérre minket. Az mondjuk vicces, hogy a szakadt Lada samarás is pont ugyan abban az árban vitt volna ki minket, akkor meg miért ne válasszuk a különlegesebbet?! Ilyenbe azért nem ülünk minden nap. 🙂
A haza úton volt egy kis újra tervezés, mert mentünk volna még vissza az USA-ba, Miamiba egy hétre, de sajnos nem mehettünk az USA vízum beutazási szabályok miatt, így újra kellett terveznünk. Így vettünk egy új repjegyet, és Kubából Belgiumon keresztül utaztunk haza. Pont időben érkeztünk, február közepe felé, mert pont utána kezdődtek a koronás karantén szigorítások, és ezt mi még pont jól megúsztuk.
Azóta otthon vagyunk, vagyis július vége óta már nem … 🙂