Angkor
Angkorban, a Khmer birodalom ősi városát templomvárosnak is nevezik, mert csak a templomokat építették kőből, minden mást fából, így mára már csak a templomok maradtak meg.
A hatalmas templomok közül Angkor Wat, vagy magyarul Angkorvat a leghatalmasabb, nem véletlen, hogy ez a templom a világ legnagyobb vallási célú épülete. 1992 óta az UNESCO Világörökség része, mára pedig már Délkelet-Ázsia egyik leglátogatottabb helye.
Angkorvat
Ez a templomkomplexum Visnu istennek szentelve épült a 11. században, II. Szurjavarman uralkodása, azaz a khmer kultúra aranykorának idején.
Elrendezésében mélyebb jelentést fedezhetünk fel. Középen található egy 65m magas torony, melyet másik 4 kisebb torony, majd fal vesz körbe. Ezzel az elrendezéssel egy hindu mitológiában legendás helyet, a szent Meru-hegyet idézik meg, amit az istenek otthonának tartanak.
Rendkívül gazdag az egész templom díszítése, órákat lehet eltölteni nem csak azzal, hogy bejárjuk a hatalmas területet, hanem hogy gyönyörködjünk a mitológiai jelenetekben, vagy épp próbáljunk egy kis hálózatot vadászni az igen vastag kőfalak között, hogy megnézzük a neten, mit is ábrázolhatnak a kőfaragványok.
Ez a templom a kambodzsaiak nemzeti kincse, mivel a néhai Khmer Birodalom és a mai kambodzsai nép összetartozását szimbolizálja. Ezért is láthatjuk viszont a templom képét a kambodzsai zászlón, sőt, még bankjegyen is.
Mikor átjutottunk a templomon, megláttunk a hátsó kijárat felé egy kisebb templomot is, gondoltuk megnézzünk, főleg hogy nem a napon kell sétálni, hanem fáktól árnyékolt kis kopott, köves úton.
Egyszer csak nagy csend és mérhetetlen nyugalom lett úrrá rajtam, fura szívfacsaró, de mégis kellemes, biztonságot adó érzés: én már jártam itt, ismerek minden fát és bokrot. Éltem itt…
Nem szoktak ennyire intenzíven megfogni helyek, de ezt az érzést bármikor fel tudom idézni, annyira valóságos volt. Másnak valószínűleg csak egy jelentéktelen kis templom, ami se nem különleges, se nem kimondottan szép, vagy ép, mivel egyetlen boltívét is már megtámasztották, hogy ne dőljön össze, nekem akkor, ott mégis majdnem többet jelentett mindennél…