Csupán 2 óra késéssel érkeztünk meg Denpasarba.

A reptéren, az első taxis 200.000 RP-ért, a második kicsit kintebb már 150.000RP-ért akart elvinni minket a szállodába, amit sikeresen lealkudtunk 100.000RP-ra, azaz kb 2.000Ft-ra. Ha találtunk volna egy mérős taxit, akkor sem jártunk volna jobban, mert a 10perces útból 45perc lett, akkora dugó volt.

Elfoglaltuk a korábban már lefoglalt szállásunkat Kutában. A hotel nagyon színvonalas, jól esett végre az eddigiek után egy kis “luxus“. Végre volt zuhany és melegvíz is 🙂
A reggeliket itt már komoly svédasztalos formában kínálták. Be lehetett hozni az eddigi lemaradást. 🙂

Itt már ismerik a bacont és az omlett, juppiii!! 🙂

Kutában 2 éjszakát és 1 teljes napot töltöttünk. Bejártuk a várost és a Kuta Beachet. A strandot inkább nem minősítem az eddig látottak után, de maradjunk annyiban, hogy fürdőzésre alkalmatlan, szerencsére korábban már kistrandoltuk magunkat, viszont az óriási hullámok miatt szörfözésre kiválló, csak az pont nem a mi sportunk.

Nekiindultunk felfedezni Kuta beach-et. Lássuk, valójában milyen is az az állítólagos fehér homok?! Hát, sötét, ahogy számítotunk rá. Ha az fehér, akkor Malukuban is fehér emberek élnek!

Kipróbáltuk, milyen az, mikor kifogy a talpunk alól a víz, pár másodperccel később viszont már a nyakunkig ér, mikor jön egy hullám. De a víz és a part is milyen koszos!!! Még jó, hogy itt óriásiak az Indiai óceán hullámai, így nem csalogat fürdésre…

Mindenki vagy napozó ágyat akart velünk béreltetni, vagy szörfözni akartak megtanítani egy óra alatt, így inkább mardatunk a sétánál, városnézésnél.

Nem maradhatott el a csodálatos balinéz masszázs 1700Ft / óráért, és az sem, hogy kipróbáljuk, ahogy a fáradt lábunkat csipegetik az apró halak a halpedikűrre kialakított akváriumban…

A város nyüzsgős, turistás, mindenki beszél angolul, teljsen más mint amit korábban láttunk. Bejártuk a Beach Walk-ot és környékét, amennyire csak lábunk engedte, aztán Balinéz masszázzsal jutalmaztuk magunkat.
Szolídan belekóstoltunk a pörgősebb éjszakai életbe is . Bőven elég volt a 2 éjszaka Kutából, úgyhogy tovább is álltunk Ubudba.

Mivel a központban volt a szállásunk, könnyen bele tudtunk vetni magunkat este a sűrűbe. Sokkolóan hatott ránk, hogy minden sarkon vagy taxit, vagy hasist kínálgatott valaki… 🙁

Beültünk egy kisebb utcában lévő étterembe vacsorázni, inni egy hűsítőt. Az étlapon szerepelt a békacomb is, amit még nem volt szerencsém letesztelni. Gondoltam, ha Párizsban megkóstoltam a csigát, akkor itt meg majd a békát fogom. :

Sajnos békacomb helyett csak csodálkozó tekintetet kaptam a pincérasszonytól, mert nincs nekik. Kár. Azért az egyszerűbb fogásokból is nagyon jót ettünk-ittunk 🙂

A szálloda hívott nekünk taxit, és háát a söfőrnek volt egy érdekes vezetési stílusa. Harmadik sebesség fölé elég ritkán váltott, pedig mentünk városon kívül is, viszont a kéziféket minden piros lámpánál beránotta. Niki Deadalonnal próbálta túlélni a közel 2 órás utat.

Volt egy kiszemelt szállásunk, ahova nem volt foglalva szobánk. Taxisunk persze, hogy nem arra a szállásra vitt, amit mondtunk neki, hanem a mellette lévőre. Aztán jól ott is hagyott minket. De ha már ottvoltunk megnéztük, van-e szabad szobájuk, mert elég szép helyen volt az elég szép hotel. Megmutatták a szobát is, vagyis inkább lakosztályt. Gyönyörű volt! Úgyis ez az utolsó szálláshelyünk Indonéziában, gondoltam adjuk meg a módját, és legyen méltó befejezése az utazásnak, de amikor közölték, hogy 300 dollár a szoba egy éjszakára, megköszöntük a segítséget, és szépen elköszöntünk tőlük. 🙂

Átsétáltunk a Pertiwi Bisma1-be, amit eredetileg kinéztünk a netről. Egy rizsföld melletti pálmafa sorral szegélyezett út vezetett oda. Hááát, bőven felűlmúlta ez is az elvárásainkat, az ára pedig a töredéke volt az előbb látottnak.

Az érkezés napján kihasználtuk a két szinten lévő medencék adta lehetőséget, majd megismerkedtünk Ubud várossal és piacával. Megkezdtük a szuvenírek beszerzését is. 🙂

A város nagyon hangulatos, sokkal barátságosabb mint Kuta volt. Már sötétedett mire visszaértünk a szállásra.

A következő három napra béreltünk motort.

Első nap reggeli után a majom erdő felé vettük az irányt. Így testközelben lenni ennyi majommal, ekkora területen és ilyen környezetben nagyon nagy élmény, akár egy egész napot el lehetne tölteni velük.

Nikinek sikerült túl közel merészkedni egy majom családhoz, ahol volt egy nagyon pici bébi majom és a közeledést apuka nem nézte jó szemmel. Hogy megvédje a kis családi idillt, vicsorítás és a kamera felpofozása után jól beleharapott Niki vádlijába. Szerencsére nem volt durva a harapás, de azért mielőtt elhagytuk a majom erdőt, lefertőtleníttettük.

Visszamentünk a parkolóba, ahol a motort hagytuk, de a az már nem volt ott. Na gondoltam, jól kezdődik a nap. Csak most kaptuk meg a motort 2 órája és már el is lopták!

Aztán odajött egy ember és mondja, hogy elvitték a motorparkolóba, mert hogy a motoroknak külön parkolója van. Mutatta, hogy merre menjünk, és meg is találtuk a fedett parkolót, na de hogy melyik a mi motorunk a százból?? 🙂 Kis keresgélés után megtaláltuk, és indultunk is tovább.

A Pura Taman Ayun templom után a Tanah Lot-hoz értünk.

Volt egy kis piacolás, megkóstoltuk a cibet macska kávét, és ettünk banán levélben felkínált, kókuszba forgatott zöld golyókat, amiről nem tudtuk, hogy mi az, de nagyon finom volt!! 🙂

Innen mentünk a Batukaru-hoz, nekünk ez volt a kedvenc templomunk. Gyönyörű helyen van, akkora párában, amit máshol még nem láttunk, és egy darab turistával nem találkoztunk.

Itt már kezdett sötétedni, így a rizsteraszok mentén elindultunk haza, de még igen messze jártunk, amikor teljesen lement a nap. Szerencse, hogy fel voltunk készülve offline térképekkel a telókon. Mindenkinek nagyon ajánlom az OSM térképet! Nagyon részletes, és még a legeldugodtabb helyeken is tudta, hogy merre járunk, még akkor is, ha mi nem!

Azért ez a térkép sem teljesen tökéletes:

Hazafelé az ősi falu volt betervezve, de csak a pszichiátriát jelölte a térképünk, azt meg nem nézzük meg belülről, inkább hazamentünk, hogy ne legyünk olyan fáradtak, mint tegnap.

Visszaérve Ubudba, mentünk egyből a kedvenc vacsorázó helyünkre, és innentől kezdve minden este itt ettünk. A főút mentén egy üzlet előtti fedett részen, frissen sütött banánt, jackfruitot és töltött tofut kínáltak, csilivel . Nem elég, hogy nagyon finom volt, de ráadásul fillérekbe került. Többször előfordult, hogy az egész boltot egy 10 év körüli kislány vitte. Felvette a rendelést, kiszolgált és elszámolt a pénzzel, anyukája meg sütötte a friss finomságokat.

A következő nap északnak indultunk motorral, cél a vulkán és az útba eső templomok voltak. Útközben belefutottunk egy igazoltatásba is, de mindent rendben találtak és engedtek is tovább minket.

A hegyről már hazafelé vettük az irányt, de úgy, hogy az anyatemplomot még megnézzük. Lehet, hogy ez egy “kötelező” látnivaló, de így utólag szívesen kihagytuk volna. Akkora lehúzás megy itt, hogy az az egészet elrontja és amúgy is, láttunk már szebbet is. Én be is sokalltam itt a templomokból, úgyhogy következő nap nem voltam hajlandó egyet sem megnézni. 🙂 Haza úton még megálltunk egy sült kukoricára Ubud közelében, és akkor tünt fel, hogy itt van mellettünk a Goa Gajah, úgyhogy azt azért még megnéztük. Jól is tettük, mert az igencsak szép volt. Itt ránksötétedett és komoly vihar volt kibontakozóban, úgyhogy siettünk haza, majd a szokásos vacsi helyünkre.
Gyönyörű helyeken motoroztunk, ilyen tájakon bármeddig elmenne az ember 🙂

Az utolsó teljes napunkat már csak a pihenésre és a maradék szuvenírek beszerzésére fordítottuk. Reggel korán keltünk, hogy kimenjünk a helyienek szóló piacra megkóstolni a sültmalacot WL javaslatára 🙂 de valahogy nem lett meg az a malac, viszont találtunk helyette egy rózsaszín zselékukacos fehér édes italt, ami még finom is volt! Ettünk még itt Balin pár érdekes dolgot, de minden finom volt, így a sültmalacot csak nem hagytuk annyiban. Kinéztünk egy helyet, ami igaz, nem a helyieknek van, mint a piac, hanem kimondottan turistáknak, de legalább megkóstoltuk, és nem csalódtunk!

A külvárosi részen rengeteg a kis kézműves, és túl sok szép dolgot árulnak igazán túl jó áron. A szuvenírek többségét itt szereztük be, na meg persze történt némi vásárlás saját részre is :). A nap végére még egy páros masszázzsal is megleptük magunkat.

Szólj hozzá!