Surabaya
Egész utazásra egyedül ide foglaltunk csak szállást. Mivel késő este érkeztünk és nem akartunk a szálláskereséssel bajlódni, jobbnak láttuk ezt előre lefoglalni arra a 2 éjszakára, amit itt töltöttünk.
Ahogy kiléptünk Surabaya repteréről hirtelen megcsapott az eső utáni durván párás meleg levegő, erre én:
VÉGRE MEGÉRKEZTÜNK
Taxisbón nincs hiány: 1 percen belül van jó pár jelentkező, aki szívesen elvisz a szállásra, így az egyikkel el is indultunk. Út közben megismerkedtünk az indonéz vezetési stílussal, ami néhol vicces, néhol félelmetes volt, de az utazásunk végére nagyon megkedveltük 🙂
A szállásunk olyan, mint ahogy a neten láttuk foglaláskor, nincs benne semmi kivetnivaló, a személyzet pedig nagyon kedves.
Elmúlt már este fél 10 is, mire elfoglaltuk a szobánkat, de hiába volt mögöttünk sok óra utazás, be voltunk zsongva, hogy valamerre sétáljunk már egyet. Így is tettünk.
Kiléptünk a szállásról és át akartunk sétálni az út túloldalára, ami egy egyirányú négy sávos út volt, de gyakorlatilag sávok nem léteztek, mindenki jött, ahogy gondolta. Mi meg gondoltuk, hogy itt nem lesz egyszerű átkelni, keressünk egy zebrát. Meg is találtuk nem olyan messze, és vártuk, hogy az autóknak/motoroknak a lámpa pirosra váltson, nekünk pedig zöldre. Így is lett, de ez őket valahogy nem zavarta, és a forgalom ugyanolyan lendülettel ment tovább, mint amikor nekik volt zöld. Mi meg csak néztünk egymásra 😀 Na, akkor itt valahogy másképp kellene átjutni…
Végül sikerült átszaladni a túloldalra, ahol aztán belecsöppentünk egy éjszakai zöldséges piacba. Ott szembesültünk először azzal, hogy mekkora látványosságok vagyunk 🙂 Úgy nézett mindenki, mintha szellemet látnának, persze mosolyogtak, köszöngettek… aranyosak voltak.
Nagyon jó zárása volt ez az élmény a napnak, visszatértünk a szállásra és eltettük magunkat holnapra pár fertőtlenítő házipálinka után.
Reggeli ébresztő:
itt korán indul a nap az utcán, hiszen már 5-től világos van. Egy fazon valamilyen üvegeken nagyon zenél, és ezt a hatodikon is elég jól hallani…
Másnap reggel 7-kor keltünk, nem túl kipihenten, a pihenős része az utazásnak még várat magára. Lementünk reggelizni, de hirtelen azt hittük, hogy átaludtuk a délelőttöt és csak ebédre értük az étterembe, mert főtt ételek voltak felkínálva . Hát jó, akkor reggelizzünk rizst, sült húst, sült tésztát 🙂 Aztán később megtudtuk, hogy az indonéz reggeli az ilyen 🙂
Irány a város
Reggeli után találkozás WL-el, gyors élménybeszámoló az utazásról, aztán nekiindultunk a városnak.
Első célpont a Tunjungan Plaza, hogy megvegyük a repjegyünket a következő napra, Kei-re, illetve beszerezzük SimPATI szimkártyánkat és az elmaradt túraszandálokat, és ATM-et vadásszunk. A pláza hatalmas, színvonalas, akár egy fél napos program is lehetne 🙂
A kötelező dolgok után elindultunk a cigaretta gyárba, a szegfűszeges cigik otthonába. Sikerült egy olyan taxi-t fognunk aminek a sofőrje nem igazán volt képben, hogy mi hol van, talán még azt sem tudta ő hol van 🙂 2-3 helyen megállt megkérdezni az utca emberét, hogy merre is kell mennie és végül így meg is találtuk a cigi gyárat, ami persze aznap nem üzemelt, de a múzeum részét meg tudtuk nézni, majd elindultunk a kínai negyed felé, ahol megnéztük a Sukhaloka nevű kis templomot. Hát itt sem hemzsegtek a turisták 🙂
Itt kóstoltuk meg elsőnek milyen is a friss kókusz, picit más, mint amit otthon a tesco-ban kapni. Megittuk-megettük, és mentünk is tovább.
Nikinek vettünk sorongot, amire később szükség lesz ha be akarunk menni a templomokba, és jól meg is tanították, hogyan kell hivatalosan felkötni. 🙂
Mindenhol nagyon kedvesek az emberek
Mentünk tovább egy közeli mecsethez, ahová egy kis fedett piacon át vezetett az út. Na ott megint a csodánkra jártak 🙂 főleg miután magunkra vettük a kötelező viseletet.
Innen WL javaslatára elindultunk az állatkert felé, hogy talán még lesz időnk gyorsan szétnézni ott is, de sajnos mire odaértünk már nem engedtek be minket. Itt találkoztunk WL barátjával és így már négyen mentünk tovább a közelben lévő halpiacra annak reményében, hogy nem kezd el szakadni az eső, mert addigra már eléggé beborult az ég és majd tudunk egy jót vacsorázni a piacon. Megérkezünk, eső sehol, na de piac sem. Korábban valami rendezvénynek adhatott helyszínt a piac területe és emiatt aznap nem nyitott ki, így betértünk egy plázába vacsizni, ahol egy kínai újévi műsorba is belecsöppentünk.
Vacsi után WL visszakísért a szállásunkra, megkínáltuk jó kis hazai pálinkával, és kértük, hogy dedikálja a Phrasebook-unkat, de annyira belemerültünk a továbbiak tervezgetésébe, hogy ez sajnos elmaradt, úgyhogy ezt majd egy évre rá pótoltuk csak 🙂
Elbúcsúztunk tőle, majd lepihentünk, mert kellően elfáradtunk.
Másnap reggel ismét korán kelés, mert még délelőtt indult a repülőnk. Reggeli után a szállodában hívtak nekünk taxit és elindultunk a reptérre…