Szép időben az utcára kilépve is lehet látni vulkánt, sőt, a környéken szinte mindenhonnan, annyi van belőlük. Elérkezett hát az idő, hogy megnézzük őket közelebbről is, főleg a még aktív vulkánt, a Merapit.
Jó lett volna feltúrázni vagy a Merapira, vagy a szomszédjára, a Merbabura, de mindkettő 6-8 órás túra. Egy irányba! így elhalasztottuk ezt az élményt, gyúrjuk még egy kicsit az állóképességünket.
Merbabun van egy kilátó, majd 2000 méteres magasságban, ami a Merapi felé néz, ezt céloztuk be. Az utolsó pár száz méterre le kellett tenni a motort, és csak motoros taxival, vagy gyalog túrával lehetett tovább menni. Ezen eléggé felháborodtunk, hiszen mi az, hogy odaáll pár helyi suhanc, és csak úgy megtiltja, hogy tovább menjünk, hogy pénzért felkínálhassa, hogy ő felvisz?!? Egy istállóban, egy tehén család mögött lévő mosdó gyors igénybe vételét követően csak azért is a gyalogos verziót választottuk, mondván, hogy ennyi edzés amúgy sem árt, és elindultunk felfelé.
Hamar felváltotta a sértődöttséget a hála érzése, és örültünk, hogy nem engedtek fel azokon az extra meredek és keskeny úton, ami felfelé vezetett… ráadásul így még egy-két répát is szedtünk valaki kertjéből, és azt rágcsáltuk a séta alatt 
A probléma annyi volt az egésszel, hogy mire felértünk, leszállt a sűrű köd, és nem hogy a Merapit nem láttuk, de pár méterre is alig… Szomorúan nyugtáztuk, hogy akkor ez is legközelebbre marad, ha csak nem szorítunk be még egy utat ide a Yogyakartában hátralévő rövid időnk alatt, és elindultunk lefelé.
Közeledett az este, 4 óra múlt, és kicsit be voltam tojva (Niki), hogy hogy fogunk kikeveredni a hegyekből a kanyargós, korlát nélküli utakon úgy, hogy alig látunk valamit a ködben, sötétben… Pár percre rá, hogy motorra szálltunk, még az eső is eleredt… szuper, köszi, pont ez hiányzott! 
És valóban pont ez hiányzott, micsoda fordulat volt, egy csoda! Egy tető alatt vártuk ki, hogy kicsit lecsendesedjen az eső, de 10 percen belül el is állt. Ekkor döbbenten láttuk, hogy a köd, amiben eddig csak pár méterre láttunk, eltűnt az esővel együtt, és csak a napsütéses tiszta idő maradt! Gyönyörű volt a látvány: mind a két vulkánra rá lehetett látni egyszerre, így kicsit távolabbról!
Szinte megtöltöttük a fényképező memóriakártyáját, és óriási boldogsággal indultunk haza, szép időben…