Mivel a Bandára induló Pelni hajót lekéstük egy nappal, jöhetett a “B” terv.

Átmegyünk Saparuára, és keresünk ott egy szállást. Megkerestük Michaelt, az idegenvezetőt, aki az előbb felkínálta nekünk segítségét, és felvázoltuk neki a tervünket. Ránézett az órájára és mondta, hogy akkor sietnünk kell, mert 9-kor indul a hajó a kikötőből Saparuára. Tehát volt 45 percünk kiérni a kikötőbe, és jegyet venni a hajóra úgy, hogy az oda vezető út közel egy óra.

Bepattantunk az autóba, és már indultunk is. Főszereplői lettünk 40 percnyi halálos iramban jelenetnek: az összes létező sávban hajtottunk a megengedett sebesség duplájával, de a legtöbbet természetesen a szembe jövő sávot használtuk. Na, de legalább már mozira és vidámparkra nem kell költenünk (nem mintha bármelyik is lett volna a környéken). 🙂

Az úton Michael javasolt nekünk két szállást Saparuán, az egyik Kulurban, a másik Molanan. Még a kontaktokat is megadta hozzájuk.

Kiértünk a kikötőbe, és Michael elrohant Nikivel jegyet venni a hajóra, én addig kifizettem a taxit, és hoztam a csomagunkat. Pár perc múlva már a hajón ültünk, és indultunk is. A hajó eléggé tömve volt, de rajtunk kívül nem volt több fehér ember a fedélzeten 🙂 Az út kb. 1 óra volt, ez alatt telefonon átbeszéltük WL-el a korábban tanácsolt szállásokat, és ismét megkaptunk tőle minden szükséges infót.:)

Saparuán, ahogy partot értünk, csak annyit kellett mondtunk az értünk, mint potenciális utasokért versenyző taxisoknak, hogy “Molana“: és pár perc után már azon kaptuk magunkat, hogy egy speedboat-ban ülünk száguldva Molana szigetre, mivel oda csak így lehet eljutni…

10 perc alatt oda is értünk, és megérdeklődtük, hogy van-e szabad helyük. Szerencsénkre pont 3 éjszakára volt, utána tele lesz mind a 4 bungi . Nem is kellett nekünk több. 🙂

Molana

A szállás egyszerű, de a helynek tökéletesen megfelelő. Áram este 6-tól 11-ig van, víz pedig kérésre (itt nem működött a leöntős technika a wc-nél, mindig kérni kellett, hogy nyissák meg egy kicsit a vizet…).

Lecuccoltunk, és gyorsan el is kezdtük a szigetet felfedezni.

A sziget egyik oldala gyönyörű fehér homokos, míg a másik oldala szúrós sziklás. Mind a két oldalnak megvan a maga szépsége. 

Sok érdekes tengeri állatot láttunk, amik vígan élték életüket a sziklák közt, az apány után megmaradt kis vizekben:

  • tapogatóival lassan előre haladó hosszú fekete valami
  • fehér kígyó, ami iszonyú gyors és ijesztő
  • csigaházban lakó fekete rák
  • homok színű rák
  • piros szemű pólós rák
  • tengeriuborka
  • tengericsillag
  • óriásgiliszta
  • neon kék kis halak
  • fekete kis halak

A személyzet, ami nagyjából két főből állt, nagyon kedves. Lucy, akit csak telefonon keresztül ismertünk meg, tud jól angolul, és leegyeztet mindent a vendégekkel, intéz nekik sznoris utakat és speedboatot Molana és a többi sziget közt.
A reggeli benne volt a szállás árában, ami egy-egy sült tojás, majd egy nagy adag palacsinta különböző jam lehetőségekkel, és egy nagy tál friss ananász , ami valószínű a szigeten termett. Nagyon kiadósak és finomak voltak ezek a reggelik.

Reggeli:

  • 2db olajban sült tükörtojás
  • 9db palacsintaszerűség
  • egy tál ananász vagy papaya,
  • eper jam! (vééégre! Kei-en csak annaász volt)
  • tea és instant kávé

Az utóbbiból az első korty majdnem egyből vissza is jött, ugyanis a kávé gyömbéres, így brutálisan csípős!!! 😀

Az előző napi számlát a szállásról és fogyasztásról automatikusan hozták a reggelihez. Ebédre és vacsira étlapról kellett rendelni, és ha Saparuán, a nagy szigeten piac nap volt, akkor volt minden a menüről, de máskor nem… Éhezni azért nem éheztünk, és tényleg finomakat ettünk.

Első vacsora:
Vééégre valami új! Végre étlapról lehet rendelni! 🙂 Akkor szeretnénk kérni:

Kukoricás csirkét.
“Sorry Niki, no corn.”

Akkor tintahalat rica-rica.
“Sorry Niki, no squid.”

Hmm… akkor hal mix tálat.
“Sorry Niki, no fish.”

Akkor legyen valami sült tészta csirkével, édes csirke rizzsel, plusz sör, víz, ananászlé.
2 perc múlva: “Sorry Niki, 1 glass or 2 glass for beer?”
30 perc múlva: ananászlé helyett egy tál ananász érkezik.

No comment… De a kaja, legalább isteni volt!!! 🙂

Molana egy olyan sziget, ahol túl sok mindent nem lehet csinálni, de valahogy mégsem unatkoztunk a 3,5 napban 🙂

Ma reggel sznorizni akartunk, mert különösen alacsony volt a víz, és a hullámok se voltak olyan nagyok, szélcsend volt. A parton végigsétálva összeszedtünk vagy 5kg kagylót, de sznorizni nem tudtunk, mert a nap ekkor még nem sütött elég erősen, és zavaros is volt a víz 🙁

Peti: amíg nem süt a nap, fotózkodjunk!!

A harmadik kép után sikeresen belelépett egy óriási üvegszilánkba, ami pont a helyével felfelé hevert a földön. A papucson át a talpába szúródott, de szerencsére nem lett olyan mély a seb. Fertőtlenítés után vissza akarta venni a papucsot, így a kezével megtapogatta, van-e még benne szilánk – és hát volt még… így már az ujja is vérzett…

Homokvárat is építettünk, amit folyamatosan mosott el a víz, mert még nem tetőzött a dagály, mikor neki kezdtünk. 😀 Úgyhogy meguntuk az elemekkel való küzdelmet, másfél óra múlva folytattuk, mikor már elkezdődött az apály. Hatalmas várat építettünk a végére, amibe kagylóban lakó rákokat telepítettünk. Nagyon cukik voltak, ahogy birtokba vették, és jöttek-mentek benne 🙂

Sajnos eljött az idő, hogy itt hagyjuk ezt a csodálatos szigetet, mert nem volt már tovább szabad a helyünk, és a pénzünk is eléggé leapadt.

Reggel 9-re volt megbeszélve, hogy jön értünk a speedboat. Keltünk is korán, hogy elkészüljünk, de reggelinél jött a tulaj srác, hogy Sorry Niki, Lucy szeretne veled beszélni és belenyomta a kezébe a telefont. Ekkor közölte Lucy, hogy a hajó, amit ígért nekünk 9-re, az elvitt pár embert snorizni, így nem tud jönni csak 11-12-re. Na szuper, oda akartunk érni a saparuai piacra, mivel pont csütörtök, piacnap volt. Niki mondta neki, hogy oké, de akkor legyen 11 óra. Reggeli után így gyorsan fürdőruhát fel, és vízbe be. Ekkor már nem is bántuk, hogy így alakult, és esetleg lecsúszunk a piacról, mert sikerült megcsodálnunk a legszebb tenger alatti élővilágot.

11-re készen álltunk, hogy jöjjenek értünk, és fél 1-kor jöttek is. Aztán olyan élményben volt részünk, amiben eddig még nem. A 10 perces hajó útból 1 órás lett, mert kétszer akkora hullámokat kellett leküzdenünk, mint amekkora a hajónk volt. Egy-egy hullám teljesen beterítette a hajót, és egy pillanatra víz alá is kerültünk. Ezt a “rövid” utat bármelyik repülő útnál sokkal durvábban éltük meg, de szerencsére a tapasztalt, öreg, bajszos kapitányunk tudta, hogyan kell leküzdeni ezeket az óriás hullámokat, és szerencsésen átjutottunk Saparuára.

Saparua

A kikőtőben már várt minket a taxi, amit Lucy intézett nekünk a hajóhoz, hogy bevigyenek Saparua városba, ahol kiszemeltük a szállásunkat. Bejelentkeztünk, lecuccoltunk és elindultunk körülnézni, kajálni és ATM-e vadászni, mert a kp.-nk igen csak leapadt, mint azt már mondottam volt.

Kaját nem volt nehéz találni, és ettünk olyan dolgokat amikről nem nagyon tudtuk megállapítani, hogy mi lehet. Megtaláltuk az ATM-et is, de akkor láttuk, hogy az Maluku Bank-os, ami nekünk nem lesz jó: ugyanis ebbe már belefutottunk Langgurban is, hogy ez az ATM nem kezeli a VISA kártyát, nekünk meg ugye pont az volt. Akkor keressünk másik ATM-et. Minden indonéz nyelvtudásunkat bevetve a helyi erők segítségével meg is találtuk a másik ATM-et, ami viszont BRI volt, és a VISA kártyát szintén nem kezeli. Ezzel ki is fújt az ATM-ek száma a szigeten. Kb. annyi pénzünk volt, hogy kifizessük a szállást erre az éjszakára, de arra már nem futotta, hogy következő nap kimenjünk a kikőtig taxival, vagy ha valahogy ingyen ki is jutnánk, a hajóra sem maradt pénzünk, ami átvinne Ambonra.

Hívjuk WL-t, elújságoljuk neki, hogy hogy jártunk, de a távolból csak annyit tudott segíteni, hogy elmondja, arra se számítsunk, hogy a szálláson esetleg tudunk kártyával fizetni. 🙂

Séta közben agyaltunk, hogy mit tudnánk csinálni, aztán támadt egy remek ötletem. 🙂 Hívjuk fel Lucy-t, hogy segítsen a holnapi transzferben: Saparua szállásunktól egészen Ambon reptérig és a végén egyben fizetjük az egésznek a díját a legvégén. Siettünk is vissza a szállásra, hogy hívjuk. Niki beszélt vele és Lucy nagyon segítőkész volt, lebeszéltünk mindent, és azt mondta, hogy reggel 9-re küldi a taxit értünk. Meg is nyugodtunk és kiültünk egy teára a szállás “étkezőjébe”, és hopp, kit látunk az asztal másik végén a tv elött ülni?! Hát a fiatalembert, akivel a reptéren futottunk össze közel két hete. Mondom milyen kicsi a világ, vagy indonézia. 🙂

Aztán elmentünk még kicsit sétálni. A hely és a helyiek talán itt voltak a legkedvesebbek. Sajnos itt csak 1 napot tudtunk eltölteni.

Reggel időben keltünk, hogy nyugodtan meg tudjuk reggelizni, mire jön értünk a 9-re megbeszélt taxi. 7 után hagytuk el a szobát és indultunk volna teázni, amikoris látjuk, hogy már vár ránk a taxi. Majdnem 2 órával korábban jött!?!?! Szerencsére össze voltunk pakolva, és egyből tudtunk indulni, csak a reggeli ugrott.

A taxis kivitt a kikötőbe, ahol már várt ránk a speedboat. Átpakoltunk, és már indultunk is Tulehuba. Hát ez az út sem volt egy leányálom, de azért annyira nem volt vészes mint az előző napi. Repülő halak társaságában kb. 1 óra alatt értük el a Ambon szigetet, ahol már szintén várt ránk a taxink, és nem sokkal később, már úton voltunk a reptér felé. Útközben megálltunk egy BNI ATM-nél, ami végre szerette a VISA kártyánkat és adott is pénzt. A reptérre kiérve a taxisunkkal elszámoltuk az egész utat a szállástól. Minden az előző napon megbeszéltek szerint zajlot, Lucy ezt szuperül leszervezte nekünk, mégegyszer köszönjük neki!

Gyors repjegy vásárlás Bali-ra és GadoGado evés reggelire. A gépre várva még volt indőnk szállást foglalni Kutára, mivel ez volt az első uticélunk Balin.
A gépünk makassari átszállással ment Denpasarra, ahol a LionAir jóvoltából kicsit több időt tölthettünk el, mint szerettünk volna, ugyanis elég szép késéssel tudtunk csak továbbindulni Makassarról. De legalább étellel és itallal próbáltak kárpótolni minket.

Ne maradj le

Iratkozz fel hírlevelünkre

Név(Kötelező)
Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.